A szabad oktatást követelő „Tanítanék” mozgalom zuhogó esőben, immár másodszor, több tízezer embert vitt az utcára március 15-én. Megkérdezzük az egykori oktatási minisztert mit szól a tanárok ilyen erőteljes fellépéséhez.  Mit gondol, mi volt az a bizonyos utolsó csepp ami kiváltotta ezt az elementáris tiltakozást az iskolarendszer végső szétzilálása ellen? Van-e kiút? Vajon van hová hátrálnia Orbánnak? Ha most lenne miniszter, mi lenne az első lépése? A szociológustól azt kérdezzük, vajon miért pont a tanárok tudtak összefogni, és voltak képesek szembeszállni a hatalommal? Mit gondol, sikeres lesz a pedagógusok kísérlete, eljutnak-e az országos sztrájkig?

Szinte napra pontosan 15 éve, az akkor még liberális Magyar Hírlapban jelent meg Magyar Bálint első híradása egy egzotikus lényről, a magyar polipról. Amit a Magyar polip – a szervezett felvilág címmel közölt írás még csak embrionális állapotában tudott bemutatni, az 2010 után, a kétharmados parlamenti többség táptalaján mára a civilizált világot megdöbbentő szörnyeteggé, posztkommunista maffiállammá fejlődött.

Fejlődésének milyen szakaszában van a maffiaállam? Veszélyt jelent-e a nyugati társadalomfejlődésre, vagy csak az egykori vasfüggönytől keletre pusztít? Képes-e ellenanyagot kitermelni a magyar társadalom?  A magyar polip vajon miért nem elégszik meg korlátlan gazdasági térnyerésével, miért frusztrálja az embereket a mindennapi életükbe való beavatkozással? Megannyi izgalmas kérdés; tartalmas beszélgetésre számíthatunk.

Az iskola a tanárok, a diákok és a szülők szemével

A BAZ megyei napilap január elején közölte a miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestületének novemberi keltezésű levelét, s ettől Magyarország váratlanul valósággal felrobbant. A tanitanek.com oldalon az egész országból napok alatt a megfélemlítettnek, kiszolgáltatottnak tartott pedagógusok tízezrei, tantestületek százai csatlakoztak a kormány oktatási rendszert veszélyeztető tevékenysége ellen tiltakozó miskolciakhoz.  A kormány először nem vette komolyan a petíciót, majd mikor mégse hátráltak, megpróbálta megosztani őket. Csúfos kudarcot vallottak kommunikációs trükkjeikkel. A Kossuth téri tüntetés résztvevői megmutatták, hogy van méltóságuk. És van humoruk is, hiszen a beszédek sem habzottak a gyűlölettől. Döbbenetes erejű volt, ahogy a szakadó esőben – a szervezők kérésére – 5 percig állt néma csöndben a több tízezres tömeg. Csak az eső kopogott a nyitott esernyőkön. Senki nem szólt, senki nem kiabált, senki nem mozdult. Az öntetszelgő, diktatórikus, gátlástalan hatalomnak ideje szembenéznie ezzel az erővel, amely ott volt velünk, bennünk, közöttünk a Kossuth téren. A Budai Liberális Klub rendezvényén a tanárt, a diákot, a szülőt kérdezzük, hogyan telt meg a pohár, mi volt az utolsó csepp, s mi lehet a következő lépés, s mi lenne az, amivel elégedetten visszavonulnának az iskola falai közé?

A Budapesten 2024-ben megrendezni szándékozott olimpiáról eddig semmiféle nyilvános vitában nem ütköztek álláspontok. Most fognak.

Brit tudósok megfigyelései szerint az olimpiarendezés költségei eddig minden esetben messze túlszaladtak az eredeti terveken – a tehetősebb országok kibírták, a szegényebbje ebbe (is) belerokkant, az illiberális demokráciáknak (lásd Szocsi) meg mindegy. Magyar hazafiak ezzel szemben azt állítják, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által 2014-ben elfogadott Agenda 2020 reformprogram miatt a jövőben a rendezés a nemzeti dicsőség sosem volt magasságokba emelése mellett üzletnek sem lesz utolsó, és nem csak azért, mert így lesz mit építeni Mészáros Lőrinc, Garancsi István és más strómanok cégeinek. De egy ilyen hatalmas vállalkozás kapcsán messze nem csak a gazdasági vagy magyarságteljesítményi vonatkozások mérlegelendőek – vajon foglalkoztak ezekkel is a támogatók? Nem tudunk róla.