Szénási Sándor interjúja Haraszti Miklóssal
– Kezdjük a társadalommal, pontosabban a mostanában erőt mutató civil mozgalmakkal, amelyek két újszerű követelést fogalmaznak meg, az egyik a „semmit rólunk, nélkülünk” jelszava, a másik pedig az összefogás igénye. Érik a polgári engedetlenség módszere is. Kérdés, hogy az ellenzéki pártok megfelelnek-e ennek az érettségnek. Képesek-e kilépni a Fidesz megszabta parlamenti napirend mókuskerekéből, ahol hősiesen küzdenek ugyan, de folyamatosan leszavazzák őket? Ráadásul a társadalom egyáltalán nem érzi, hogy ezek a viták róla szólnának, viszont látja, hogy az ellenzéki erők nem csak a kormány, de egymás ellen is vitézkednek. Vagyis: nem hisz bennük. Márpedig ha az ellenzék támogatottsága ilyen alacsony marad, 2018-ban jön egy újabb elsöprő Fidesz győzelem, és Orbán visszatérhet az elnöki köztársaság ötletéhez, amely a kétharmados jogköröket áttelepíti a Várba, a Főnök rezidenciájába, és a pártja akár kisebbségi kormányzást is folytathat, hiszen a parlament már nem fog számítani.
