Élet és Újságírás Orbánon innen és túl

Az első konzervatív kormány még harcolt a médiával. Orbánék maffiaállama szocialista megoldást választott, így-úgy elhallgattatja, aki ellene szól.  Ha nincs hír, nincs botrány. Ha nincs botrány nem bukhat a kormány, s ez Orbánnak minden (köz)pénzt megér. Mint a Gyilkos-tóban a fák, olyan ritkásan állnak az Orbánt szolgáló médiatengerben a tőle független médiumok. Az állami média hét tévén és hat rádiócsatornán sugároz, a helyi rádiókat régóta egy Orbán-hivatalnok cége látja el gondosan ellenőrzött hírekkel, az utóbbi hónapokban pedig raklapszám vásárolt fel közpénzből népszerű újságokat, sokak által hallgatott rádiókat, kereskedelmi tévéket Mészáros (értsd: Orbán), Vajna (értsd: Orbán) és Habony (értsd: Orbán). És a folyamatnak még nincs vége.

Tájkép a népszavaztatási hadgyakorlat után

A népszavaztatást vitató ellenzéki kritikák mögött az a feltevés húzódik meg, mintha Orbán pártja a korrektség, a törvényesség és az erkölcsösség normái szerint kívánt volna cselekedni, csak sajna nem sikerült nekik. A Fideszen az európai értékeket számon kérni valójában hiába való erőlködés, immunisak rá. Orbánék pontosan tudják, hogy a kérdés és az egész kampány inkorrekt, törvényellenes, erkölcstelen és drága, de ez a legkevésbé sem zavarja őket. Nekik egy céljuk van, a hatalomgyakorlás. Most felmérték , hogy így a ciklus közepén hol tartanak, milyen eszközök állnak rendelkezésükre, képesek-e azokat hatékonyan használni uralmuk megtartása érdekében? A Magyar Narancs október 20-i számában megjelent írásában Kozák Márton és Magyar Bálint a Fidesz hatalomgyakorlásának az európai normáktól elütő racionalitását elemzi. Miben rejlik ez? Milyen csapdákat állított a gyűlöletkampány, s lett volna mód az elkerülésükre? Milyen taktikával, stratégiával lehet eredményesen szembeszállni egy ilyen cinikus, erőszakos , orcátlan maffiával? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk a cikk szerzőivel.

Megemlékezés az 56-os forradalomról és vezetőiről

A kerületi liberálisok 1989 óta minden évben Nagy Imre egykori házánál emlékeznek az 1956-os forradalomra és annak vezetőire. Ehhez az egyre keményebb illiberális rendszerben is ragaszkodunk. Budapesten ma ez az egyetlen hely, ahol a liberálisok együtt ünnepelhetnek. Mindenkit szeretettel várunk!

Ami a népszavazás után következik

Hadházy Ákos, az LMP társelnöke kezdeményezésére az Országgyűlés ellenzéki frakciói egyeztetéseket kezdenek a választási törvény megváltoztatása érdekében. A választási játékszabályok ügyében egybevágnak az együttműködésre mindeddig képtelennek mutatkozó ellenzéki pártok (és ami fontosabb: a választók!) érdekei. Egyértelmű volt az egyetértés már a törvény 2011-es parlamenti vitájában is, amikor az MSZP, a Jobbik és az LMP egyaránt arányos választási rendszert követelt. Ennek ellenére 2014-ben, a kommunizmus óta először, egyetlen párt diktátumos törvénye szerint zajlottak a választások Magyarországon.

Mi változott az eltelt öt évben? Elszántak-e a pártok arra, hogy a tanulságok alapján közös megegyezésen alapuló választási törvényt kényszerítsenek ki már 2018 előtt? Van-e egyáltalán esély a választói akaratot súlyosan torzító mai választási rendszerben az új kétharmad és a rákövetkező még súlyosabb önkényuralom elkerülésére? Folytatódhat-e mindenki harca mindenki ellen, hogy aztán következzen újabb négy év töltelék-lét az újabb Fidesz-parlamentben?