Örömmel olvastam Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója hosszú és tárgyszerű olvasói levelét (Magyar Narancs, 2010. június 23.), melyben Rényi Pál Dániel szintén a Narancsban megjelent (Vezér-gyalog játék, 2010. június 2.) írására reagált – ritkán fordul elő, hogy az új médiarendszer egy meghatározó szereplője állításokat szegezzen szembe egy cikk általa vitatott állításaival, s mindezt ne valami zárt fórumon, hanem a sajtóban tegye. Az alábbiakban három állításához fűzök kommentárt: 1) a közmédiarendszer agonizáló állapotban volt; 2) a közmédiarendszer átalakítása következtében csökkent a korrupciós kockázat; 3) Papp Dániel főszerkesztői kinevezéséről a vezérigazgató maga döntött, döntése helyes volt, s azért vállalja a felelősséget.

A cikk a Magyar Narancsban jelent meg.

A sorsfordító történelmi események egyik sajátossága, hogy vannak pillanatok, helyzetek, amikor nemigen lehet róluk nem beszélni.

Napjainkban például semmiféle erőltetettség nincsen abban, hogyha példákért és párhuzamokért az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeihez, vagy éppen március 15-éhez, a magyar történelem egyik legfényesebb napjához nyúlunk vissza.

Ötévnyi pereskedés után jogerősen pert vesztett a jászladányi magániskolát működtető alapítvány a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ellen. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla elutasította az alapítvány kártérítési keresetét, és hatályon kívül helyezte az első fokú bírósági határozatot.

A Roma Sajtóközpont beszámolója

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény módosításáról

A kormány törvényjavaslatot nyújtott be a magyar médiarendszer átalakítását eredményező, január 1-jén hatályba lépett két törvény, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.), valamint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) módosítására. A módosításokra az Európai Bizottság és a magyar kormány között az új médiatörvénnyel kapcsolatos egyeztetés következményeként kerül sor.

Amikor egy könyvben azt olvassuk, hogy „történelmi idők”, többnyire nagyszerű lehetőségekre, kiváló emberekre és egyedülálló megvalósulásokra gondolunk. És mi történik, amikor az ember nem olvassa, hanem megéli a történelmi időket? Ha belegondolunk, a XX. század telis-tele volt történelmi pillanatokkal és fordulatokkal, ám az emberiségnek nem sok öröme tellett benne.

Ma gyakorlatilag minden objektív — tehát ellenzéki vagy külföldi beszámoló — hazánkat úgy írja le, mint egy történelmi kísérlet színterét, egyesek politikai hazárdjátékot emlegetnek, mások a húsz évvel korábbi kelet-európai rendszerek reflexeinek újjáéledését. Magyarország nem a XXI. század hajnalát üdvözli — írják —, hanem újrajátssza és állampolgáraival újrajátszatja a XX. századot.

Valljuk be, mindannyiunknak vannak utánérzéseink. Ha csak kevesen is mérték eddig fel teljes komolysággal, mi mindent veszíthetünk, azt érezzük, hogy lassan minden szétmállik, amit szilárdnak hittünk, és azt is gondoljuk, hogy bármi megtörténhet.

Csillag István, Mihályi Péter – Portfolio.hu

Az Orbán-kormány, úgy tűnik, hogy valóban kitalált valamit a februárra beharangozott reformprogram kapcsán, az eddigi jelek azonban nemcsak a kiadáscsökkentési szándék, hanem az infláció felpörgetése irányába is mutatnak – hívja fel a figyelmet a Portfolio.hu-nak küldött véleményében két közgazdász, Csillag István és Mihályi Péter. A szerzőpáros szerint az infláció felpörgetésén keresztüli gazdasági növekedésélénkítési stratégia aligha lehet sikeres, miközben néhány százezer embert munkára késztethet az életszínvonal romlásának megakadályozására törekvés miatt.