Nagypolitika

Az egykori magyar demokratikus ellenzék részvevőinek nyílt levele az Európai Unió és az Európa Tanács emberi jogi biztosaihoz a magyarországi vallásszabadság elnyomásáról.

Alulírottak, az 1970-es és 80-as években a kommunista egypártrendszer emberi jogi és demokratikus ellenzékének részvevői, arra kérjük Önöket, lépjenek fel határozottan a vallásszabadság és más alapvető szabadságjogok védelmében, amelyeket jelenleg komoly veszély fenyeget Magyarországon.

Még össze sem számlálták a halottakat az oszlói robbantás színhelyén, illetve Utøya szigetén, sokan már az iszlám terrorizmus újabb sikerét vizionálták. A tragédiasorozat másnapján a Jane’s Intelligence Weekly, a neves hírszerzési elemzőközpont is egy olyan helyzetjelentéssel állt elő, mely ugyan négy lehetséges verziót ajánlott megfontolásra, ám közülük elsőként mégis az iszlám kapcsolatot valószínűsítette. Nem véletlenül persze. Ám mindaz, ami az elmúlt napokban Norvégiában lezajlott egy szélesebb eseménysor tartozéka, és ennek megértése nélkül a kortárs történelmi folyamatok lényege siklana el.

A szijjártói kinyilatkoztatás értékes és fontos mérföldköve a legújabbkori össznemzeti számonkérősdinek. Nem csak a múlt bűneinek feltárásában zsinórmérték, de abban is unikum, hogy határtalan lehetőségeket nyit meg a bűnbakok keresésben, csak tágabban kell értelmezni a szóvivői gondolatot. A magyar történelemben sokan hoztak rossz, vagy legalábbis nem egyértelműen jó döntéseket, vagy egyszerűen olyanokat, amelyeknek „nagyon komoly hatásaik és következményeik” voltak a haza jövőjére nézve. Sajnálatos, hogy Szijjártó leragadt a Fidesz jól ismert judeo-euro-bolsevik összeesküvés-elméleténél, és szűklátókörűen csupán a két Fidesz-kormány közti miniszterelnököket vitetné bíróság elé. Nevetséges ez a kisstílűség, ennél már Bolond Istók is elegánsabban ragad dorongot: „No hát, no!” így kiált; „én uram isten! Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!”

Lássuk hát, hogy mire megyünk Szijjártóval ketten!

Tisztelt Külügyminiszter Asszony!

Nagy megtiszteltetés, hogy a Tom Lantos Intézet megnyitásakor az Amerikai Egyesült Államok az Ön személyében képviselteti magát.

Számunkra, az egypárti, kommunista rendszer ellen fellépő egykori demokratikus ellenzékhez tartozók számára fontos ez az intézet. Tom Lantos támogatta a szabadság ügyét, amikor Magyarországon még diktatúra uralkodott. Mi mindannyian tisztelettel tekintettünk rá, és sokan közülünk élete végéig őriztük a személyes barátságot.

Sajnos, a Tom Lantos védte értékektől a mai Magyarország egyre messzebb kerül. Jó dolog, hogy a Tom Lantos Intézet a magyar kormány és a demokratikus pártok egyetértése alapján jött létre, ám ilyen megegyezésre a kormány ma a demokrácia sorsát meghatározó egyetlen kérdésben sem hajlandó.

Nem csodálkozom, hogy a zavarodottságon, amit a Lantos Intézet első rendezvénye utáni botrány okozott, inkább kínos hallgatással próbálta magát gyorsan túltenni mindenki. Mint ismeretes, a Demokrácia és emberi jogok című eseményre egy olyan egyiptomi politikus is meghívót kapott, aki a konferencia szünetében a Washington Times jelen lévő tudósítójának lazán gyermekmesének nevezte a holokausztot, Anna Frank naplóját hamisítványnak, ráadásul a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadást megpróbálta az amerikaiak, úgy általában a CIA és a [q]katonai-ipari komplexum[/q], valamint az izraeli Moszad nyakába varrni.

Kínai-magyar kapcsolatok

Számos képtelen állítás fogalmazódott meg a magyar-kínai közeledést és üzletkötést kommentáló politikai elemzésekben, tekintet nélkül arra, hogy dicsérték-e vagy bírálták az Orbán-kormány Pekingre fókuszáló igyekezetét. Számosan egyfajta posztmodern gyarmatosításként állították be a kínaiak feltűnését Budapest határában, az orosz kormány korábbi ügyeskedéseihez hasonlítva azt, melyekkel néhány éve megragadni próbálta a kínálkozó nem csak gazdasági, de politikai lehetőségeket. Mások – pártállástól függetlenül – úgy lelkendeztek, mintha világpolitikai eseményt illenék ünnepelnünk.