Magyarország polgáraira úgy köszöntött rá a választás napja, hogy az esélyes s végül győztes párt politikusai soha nem kényszerültek sem nyilvános vitára, sem álláspontjuk egyértelmű kifejtésére, a párt miniszterelnök-jelöltje pedig még csak meg sem jelent a közszolgálati televízió egyetlen választási műsorában sem.

Mivel a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó törvény kihirdetése megtörtént, – a Stabilitás Pénztárszövetség segítségével – két előre megfogalmazott beadványt adunk közre, amelyeket az Alkotmánybíróságnak lehet benyújtani. Mivel ugyanarról szólnak, természetesen elegendő csak az egyiket elküldeni, a hiányzó adatok (név, cím, keltezés) megadásával.

Az asztal körül üldögélő festőművész házaspár, az énekművésznő, az építész és az orvos a (címbéli) kérdést mintegy elengedve a füle mellett, csak legyintett. Hogyan is tehettek volna másképp, ha egyszer Budapest szívében egy kávéház fűtött teraszán, a késő őszi vénasszonyok nyarának estéjén egy színházi premierről, illetve egy filmről folyt beszélgetésük. Egyébként épp a közbevetett kérdés előtt kezdtek bele a felszolgált vörösbor taglalásába. Már pedig, ahol szükségállapot van, ott alkoholtilalom is van…

 

A tervezet alapelvei

• hallgatói létszámcsökkentés,
• a korai szelekció támogatása,
• a bolognai rendszer leépítése — visszaszorítása, az intézményi átjárhatóság és az európai kompatibilitás csökkenése,
•  az állami kontroll, irányítás kiterjesztése – az intézményi autonómia szűkítése,
• az intézménymenedzsment reformjának felszámolása (a Gazdasági Tanácsok felszámolása),
• az egy hallgatóra jutó támogatás csökkentése,
• az állami költségvetés dominanciája, az alternatív források korlátozása,
• a szektorsemlegesség megszüntetése – diszkrecionális jogok, önkényes megoldások preferálása,
• a köz- és magán érdek szembeállítása,
• piacellenesség, az intézmények piaci kapcsolatainak szűkítése,
• központi tervezés hegemóniája, a munkaerőpiaci igényekre történő rugalmas reagálás ellehetetlenítése,
• a felsőoktatási intézmények versenye helyett a duális intézményrendszer (egyetemek, főiskolák) visszaállítása kormányzati kézi vezérléssel,
• hallgatóellenesség, ösztönzés helyett büntetés.

Reagálás Kollár György „A múlt kísértetei” című írására

Nem hinném, hogy mindenkinek azt kell gondolnia az SZDSZ történetéről, amit én gondolok. Még azoktól sem várom ezt, akiket rendes embernek hiszek. Nem kívánok reagálni minden SZDSZ-t illető, számomra elfogadhatatlan szövegre, de időnként talán érdemes megpróbálni vitázva akadályozni, hogy tévedések, hamis interpretációk rögzüljenek. Mert hamis, téves kiindulásból téves következtetések adódnak, s az ilyesmi biztos nem segíti azokat, akik később, alkalmas feltételek esetén újra megpróbálják a liberális elképzelések híveit politikai szervezetben megjeleníteni.

Alaposabban végigböngészve az újonnan létrejött szabadelvű oldalak kínálatát, némi túlzással azt mondhatjuk, a magyarországi liberalizmus, legalábbis politikai értelemben, tetszhalott. Szószólóiban nincs meg az eltökéltség arra, hogy megszervezzék önmagukat, dacára annak, hogy tudatában kell legyenek, ha az őszi önkormányzati megmérettetésen Budapesten senki sem képviseli a liberálisokat, akkor képviselőik a helyi politikából is kiszorulnak.

Az SZDSZ Választási Operatív Testülete 2010. március 24-i hatállyal, a fegyelmi eljárás mellőzésével kizárta a párt tagjai közül Kollár Györgyöt és Koncz Imrét. Nevezettek „nyíltan szembehelyezkedtek az SZDSZ politikájával”, „méltánytalan támadást indítottak a küldöttgyűlés határozatai ellen”, „az SZDSZ elnökének, fővárosi és országos vezetőinek politikai-közéleti és emberi megnyilvánulásait szándékosan hamis színben tüntették fel”. „Tevékenységüket nyilvánvalóan ellenséges indulatoktól vezéreltetve, a szélesebb nyilvánosságot is felhasználva, valótlan tényeket állítva fejtették ki” — fogalmaz a határozat indoklása. A Választási Operatív Testület a fegyelmi eljárás mellőzését azért tartotta indokoltnak, mert „a jelenlegi politikai helyzetben a nevezettek mint SZDSZ-tagok által továbbra is vélelmezhető magatartás súlyosbíthatja az SZDSZ negatív megítélését, és a választási kampányban felmérhetetlen károkat okozhat.”

Levelet hozott a posta. Retkes Attila pártelnök szólít fel minden volt szabad demokratát, hogy szoros határidővel valljon színt, akar-e még annak az SZDSZ-nek a tagja maradni, amelyik megtagadja múltját és minden előtte volt vezetőjét. Ha nem, akkor le is út, fel is út, övé a párt, viszi magával, ami maradt belőle.

Itt egy ünnepi cikknek illene állni. Most ünnepelnénk a kerületi csoport megalakításának 21. évfordulóját. Nem ünnepi a hangulat. Társaságunk szétesőben. Recseg-ropog a pártrendszer. Könnyen lehet, hogy a tavaszi választásokon az SZDSZ mellett az MDF, a másik nagy rendszerváltó párt is kiesik a parlamentből. A szocialisták sem számíthatnak semmi jóra. Ha nem is kell a kieséstől tartaniuk, az biztos, hogy szavazatszám-csökkenésben mind közt az MSZP vezet. Nemcsak a politikai liberalizmus marad képviselet nélkül az új országgyűlésben, de a modernitás, a nyugatias berendezkedésű kapitalizmus hívei sem lesznek annyian a padsorokban, hogy megakadályozhatnák a Fideszt a 2/3-os törvények kényük-kedvük szerinti átírásában. Zord idők.

Bevégeztetett. Az Országos Tanács elfogadta az Ügyvivői Testület előterjesztését az MDF-fel kötendő választási megállapodásról. Budapesten 18 körzetben liberális politikus indulhat MDF-SZDSZ közös jelöltként. Ha sikerül az ajánló cédulákat összegyűjteniük, akkor ezekben a körzetekben lehet majd utoljára találkozni a madaras logónkkal a szavazólapokon. A II. kerületben sem lesznek madarak, ne is keressétek. Itt az MDF Katona Tamást és Pusztai Erzsébetet indítja a töredék szavazatokért.