Európaiság, magyarságtudat, patriotizmus, nacionalizmus

Nacionalista politikusok előszeretettel hirdetik, hogy a Nyugat ideje lejárt, és ezzel együtt az Európai Unió napjai is meg vannak számlálva. Mások úgy vélik, a nemzeteszme, a nemzeti identitás politikai súlya a XXI. század átrendezendő világában hamarosan eltűnik majd, de nem kár érte, mert idáig is sok konfliktushoz, háborúhoz, halálhoz vezetett.

De valóban egymást kizáró fogalmak az európaiság és a nemzeti érzés, vagy csak a regnáló kurzus „nemzetezése” áll szemben az európai értékrenddel?

Eltűnhet-e a nemzet koncepciója valaha és felolvadhat-e valamilyen összeurópaiságban, vagy csak az avíttas fülkeszabadságharcos, pöffeszkedő nacionalizmusokat veti ki magából az európai kultúra?

Miért nincs a baloldalnak a Fidesz bokázó és istenkalapjánbokrétás magyarkodásán túlmutató modern, nyitott, egyszerre hagyománytisztelő, európai és patrióta nemzetkoncepciója?

Vendégeink, akiktől válaszokat várunk a kérdéseinkre, otthonosan mozognak ebben a témakörben. Az Európai Bizottság felkérésére több neves értelmiségi között Konrád György is részt vesz egy az „európai alapértékeket tisztázó” szöveg létrehozásában. Sándor Kára nyelvészként és társadalomkutatóként foglalkozik a kérdéskörrel, a Galamus.hu-n cikksorozatott jelentetett meg „A nemzetet kisajátítani nem kell félnetek…” címmel.

Orbán Viktor három évi botránykormányzása után is magabiztosan vezet a Fidesz, az ellenzék egy jottányit sem erősödött. A szocialisták ugyanott tartanak, ahol Gyurcsány lemondásánál, az LMP, a baloldali protesztpárt lassan elenyészik, a megváltóként várt Bajnai-féle Együtt2014 lendületes kezdés után nem találja partnereit. Mindenki összefogást hirdet, de a progresszív értelmiséget egyik csapatnak sem akaródzik befogadni. Mi lehet ennek az oka? Miért szűkül be a tere a tényekre alapozott politikacsinálásnak, s nő a populizmus tábora? Tényleg nem lehet racionálisan belátható értékrendszert érzelmileg is vonzóvá tenni? Miért nem találja meg a saját hangját az ellenzék, miért játszik fideszes kottából? A szereplőkkel vagy a mondanivalójukkal van baj?

Egy nappal rendezvényünk előtt, március 3-án jár le Simor András hatéves MNB-elnöki megbízatása. Tevékenykedését már az őt kinevező második Gyurcsány-kormány idején is kritizálta a regnáló hatalom. A Fidesz-kormány aztán frontális támadást indított ellene, nemcsak szakmai működését, hanem személyét is kikezdték. Simor egy percre sem esett ki szerepéből, nem tévedt politikai mezőre, gazdasági szakemberként, igazi közszolga módjára tette a dolgát, érvelt, védte az MNB függetlenségét, verte vissza a nemtelen támadásokat. Nem kötött különalkut a hatalommal, mint más intézmények vezetői tették. Becsülettel végigcsinálta a hat évet, példát adott civil kurázsiból is.

Diákmozgalmak

Ősz végére a kormány befejezte munkáját, szétverte a közoktatási rendszert. Semmit sem lehet biztosan tudni. Mi lesz az iskolákkal, gimnáziumokkal, egyetemekkel, hova, mire és milyen feltételekkel lehet jelentkezni továbbtanulásra? Az oktatás területén teljes a káosz. Bizonytalan a jelen, bizonytalan a jövő. A diákok nem adták meg magukat – dacolva a borzalmas bénultságban levő ország apátiájával –, elkezdtek szervezkedni érdekeik képviseletére. Sorra jöttek létre a leginkább érintettek új szervezetei, és ami eddig szokatlan volt hazánkban, példásan tudnak együttműködni egymással és a régi szervezetekkel is. Tartózkodnak a populista követelésektől, józanul beszélnek, teljesíthető, ésszerű követeléseket fogalmaznak meg. Érvelnek és érvelnek.

Új politikai kultúra alakul? Kik ezek a fiatalok és honnan jöttek? Hol voltak eddig? Hogy kerültek diákok, hallgatók, oktatók a képernyőre? Hogyan élték meg, hogy hirtelen közszereplőkké váltak? Milyen volt az, amikor egyszer csak profi kommunikátorokkal és hatalomtechnikusokkal kellett felvenni a versenyt, és hogy tudták ilyen példásan állni a sarat? Mi vezetett oda, hogy a felsőokatás minden érintettje példás akcióegységbe tömörült 2012 őszén? Kivel igen és kivel nem ül le a miniszter, és miért? Egyáltalán, mi a helyzet szerintük a felsőoktatással?

Beszélgetés az oktatáspolitikáról

A Fidesz-kormány fenekestül fordította fel az oktatás világát. Mindent átrendezett, a káosz tökéletes. Van-e rendszer ebben az őrületben?

Mi lehet a célja ezzel az orbáni adminisztrációnak? Mi lehet ebből a kiút?

Mit akart a liberális oktatáspolitika, és mit sikerült belőle megvalósítani a Magyar Bálint vezette minisztériumnak? Milyen állapotban hagyták a szocialisták az iskolaügyet a Fideszre? Mi a trend az Európai Únióban az oktatás területén?

A főpolgármester története

Ma azt kérdezik az emberek, ki lehetne az a politikus, akit mérsékelt baloldaliak, liberálisok és mérsékelt jobboldaliak is támogatni tudnának? Karaktere valami olyasféle lehet, mint a Demszkyé, aki ezen csoportok támogatása nélkül aligha lehetett volna 20 évig választott (!) főpolgármester. Vajon mi volt a titka? És miért nem működött sikeresen, amikor országos politikába kezdett?

Minderről olvashatunk majd egy közeljövőben megjelenő könyvben, melyben Demszky, a főpolgármester meséli el az elmúlt húsz év történetét, ahogy azt Gábor, a magánszemély megélte. Ez a mű egyelőre csak szamizdatban létezik. Ez a beszélgetés az első kiadás. Érdemes meghallgatni.