Koordinált jelöltállítás az önkormányzati választásokon

Elérkeztünk a 2014-es választási év finiséhez, az önkormányzati választáshoz. A parlamenti és az EU-választáson kiderült, hogy a ballib tábor nem rendelkezik elegendő támogatóval Orbán leváltásához. Sem az áprilisi választáson az utolsó pillanatban összehozott összefogás, sem az EU-választás egyenkénti megmérettetése nem hozott új szavazókat a Fidesszel szemben álló demokratikus táborba. Az ezévi utolsó megmérettetéshez valami újat találtak ki a pártok: úgy hívják, hogy „koordinált jelöltállítás”. A demokratikus pártok felosztották egymás között a terepet. A főpolgármesteri székért az Együtt színeiben Falus Ferenc száll szembe Tarlóssal, a többiek támogatják, de csak amolyan félszívvel, nem fognak szerepelni a neve mellett a szavazólapon. A kerületekben pedig a teljes összefogástól a teljes különállásig terjed a megoldások skálája. Megkérdezzük vendégeinktől, miért alakult ez így? Mi az egyes jelölteknek a városról alkotott víziója? Milyen városban szeretnének élni, hogyan vezetnék Budapestet, vagy a választott kerületüket? Miben különböznek az egymás ellen induló pártok helyi politikái? Milyen világképet kínálnak a választóiknak? Vannak-e markáns eltérések, melyek lehetetlenné tették a közös indulást, vagy csak helyi dominanciaharcokról van szó? Mit gondolnak, vajon a választók ki fognak igazodni az eléjük kerülő szavazólapokon? És végül, hogy milyen eredményre számítanak?

Izgalmas beszélgetés lesz. Jöjjön el Ön is, és tegye fel kérdéseit, vendégeink szívesen válaszolnak rá.

Könyvbemutató

A  Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam a tavalyi év egyik sikerkönyve, mely a tudományos művek esetében példátlan módon, több mint 12.000 példányban kelt el, nagy sajtóvisszhang közepette.  Ezt követi most az immáron berendezkedett autokratikus rendszert elemző második, többségében új szerzők által jegyzett tanulmánygyűjtemény.

Közérzeti beszélgetés
 

A 2014-es országgyűlési választás kampányának első napján a Budai Liberális Klubban  a politikai helyzetet és a választások kimeneti lehetőségeit elemzik vendégeink.

Sokan mondják, hogy Magyarország az utóbbi három évben sok ezer kilométert utazott keletre a politikai térképen. De nem mindenki akar egyre távolabb kerülni Brüsszeltől.

Jól lehet, ha a választásokra készülődő pártokat kérdeznénk mindegyik nyugatosnak tartaná magát, de vajon ilyennek képzeli mindenki a piacgazdaságot?

Vannak, akiket nem elégít ki a szocialisták „Munkát! Kenyeret!”szlogenje, de Bajnaiék óvatosan megfogalmazott államilag kontrollált piacgazdaság ígérete sem. Egyre többen vannak, és ezt jól lehetett érzékelni a Műegyetem előtt október 23-án „összefogást” skandáló tömeg hangerején, akik úgy érzik kimaradtak az MSZP-E14-PM egyezségből, az ellenzéki oldalon sincs képviseletük.

Kik ők? Értelmiségiek? Munkások? Diákok? Nyugdíjasok?

Mit keresnek? Miért nem elég nekik Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány, vagy Orbán politikai konstrukciója?