Publicisztika

Egy közelmúltbéli emlékemet szeretném megosztani Önökkel. Az időpont 1995, a helyszín egy csendes holland város, Nordweijk. Itt tartotta kongresszusát a Liberális Internacionálé, s a többszáz résztvevő között ott volt egy fiatal és ambiciózus pártvezető is. Talán már ki is találták: Orbán Viktorról szól a történet.
Nagymamám tagja volt az Aktív Eutanázia holland társaságának, annak a szervezetnek, amelyik a menthetetlenül betegek azon jogáért harcolt, hogy kívánság szerint halhassanak meg — és mindezt jóval azelőtt, hogy a holland törvényhozás engedékennyé vált volna eutanáziaügyben. Szerettei tudták, hogy nagymama egy komoly betegséggel szemben inkább a halált választaná. Nem akart a gyerekeire hagyatkozni, de egy otthonban sem akarta befejezni az életét.
Ezt a névjegyet Brüsszelben kaptam. A szálláshelyünk — magyar kifejezéssel élve „körzeti megbízott” — posztos rendőrétől. Éppen a kerékbilincset helyezte fel a tilosban parkoló autónkra. Mikor elképedten megálltunk mellette, barátságosan megkérdezte, melyik házban lakunk, milyen országból jöttünk. Tárcájában kotorászva, kisvártatva megtalálta névjegyének magyar változatát, és átnyújtotta. Majd elmagyarázta, hogy miért tilos ott parkolni, ahol az autónkat hagytuk.
Eörsi László történész Széna tériek 1956 című tanulmánykötete október 23-ára jelenik meg az 1956-os Intézet és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kiadásában. A borítót és a könyvet Molnár ISCSU István tervezte, felelős szerkesztője Eörsi István. Az alábbiakban a kötet első fejezetét közöljük.