Libretto hírei III-96 (2013-10-23)

[Szabadelvű Polgári Egyesület] Kuncze Gábor beszéde 2013. október 23-án a Műegyetem rakparton
„Orbánon már nincs mit leleplezni és siránkozni sem érdemes a gőgös hatalmaskodáson, a törvényesített lopáson, az állampolgárok megalázásán, az elcsalt választáson. Nem siránkozni kell,  hanem tenni ellene. Ha Orbán maffiakormánya a nyakunkon marad, az nem az ő, hanem a mi szégyenünk lesz.“

[Budai Liberális Klub] Kuncze Gábor beszéde Nagy Imre házánál
„Minden demokratának, minden szabadságszerető embernek az ma a legfontosabb szempont, hogy lesz-e kormányváltás 2014-ben. Elkezdhetjük-e a demokrácia újrateremtését, megmenekülhetünk-e a gazdasági csődtől, érezhetjük-e újra szabadnak magunkat. Minden más csak akkor következhet, ha ez megvalósul. Utána jöhetnek a részletes programelemek, utána jöhet egy igazi választás, már különböző, de egyaránt demokratikus értékek mentén politizáló csoportok között. De most egyetlen kérdésre érdemes figyelnünk: akarunk-e újra szabadságot és demokráciát, vagy nem akarunk. És nem érdekel már bennünket, hogy ki mit mond, hogyan fűzi a szavakat. Csak az érdekel, hogy ki mit tesz a most uralkodó rezsim leváltása érdekében.“

[Szabadelvű Polgári Egyesület] Wittinghoff Tamás ünnepi beszéde
A világtörténelemben újra és újra bebizonyosodik, hogy a hatalmon lévő zsarnokokat csak az tartja a székükben, hogy a társadalom tagjai elhiszik: a fölöttük lévők erősek és megingathatatlanok. Amikor ez a hit megroppan, agyaglábú óriásként rogynak össze a legkeményebbnek hitt diktatúrák is.

[Facebook — Fábri Péter] A mai ellenzéki tüntetésen nem értek meglepetések, de mégis érdemes volt ott lenni. Olyat láttam, amit élőben talán még soha: egy politikus bukását. Illetve egyszerre kettőét láttam. Nem állítom, hogy örülök neki, de ettől még tény.
1.
Úgy kezdődött, hogy Bajnai az előre megbeszélt öt perc helyett tizenöt percet beszélt. Ez még önmagában nem lett volna akkora baj, ha 1; a beszédének lett volna dramaturgiája — de nem volt, legkevesebb négyszer kezdődött el és ötször ért véget; 2; ha nem azt hallottam volna a hangján, hogy mennyire nem szereti azt a szerepet, amelyet tévedésből vállalt. Minden hangsúlya lemondást sugárzott, vereséget. Én nagy híve voltam Bajnainak, józan és rokonszenvesen viselkedő miniszterelnök volt, de az a gyanúm, hogy az a helyzet egyrészt alkatilag jobban állt neki (igazi kapus, válság volt, menteni kellett a menthetőt), másrészt akkor és ott semmi eredetit nem kellett gondolni, és nem volt miért pártpolitikában gondolkodni: az MSZP nyilvánvaló vereség előtt állt, akár már tisztességesen is lehetett kormányozni. Megtörtént. Most azonban sokkal nehezebb helyzet van, láncokban táncolva meg kéne nyerni egy előre elcsalt választást és erős vetélytársak vannak.
2.
Ungár Klára betartotta az öt percet, de ezenkívül nem mondott semmi érdekeset, semmi olyat, amire akár én fölkaptam volna a fejemet, akár mások. Rokonszenvesen unalmas volt, de hát nem is róla szólt a mai délután.
3.
Bokros Lajos a megszabott időkeretben beszélt — eltekintve attól, hogy egyes megszólalásaiért a tömeg hosszan zúgó tapssal jutalmazta, ettől az ő beszéde is kicsit hosszabb lett, ahogy utólag fogalmazott, „nem mondták, hogy nettó vagy bruttó öt perc legyen“. Elmondta, hogy a Modern Magyarország Mozgalom nem indít önálló jelölteket, minden erejével az ellenzéki összefogást támogatja, mert egyetlen konzervatív liberális pártként a köztársaság helyreállítását tartja a legfontosabbnak. Azt várja az ellenzéki győzelem esetén hatalomra kerülő új kormánytól, hogy egy tisztességes választójogi törvény alapján két éven belül rendezzen új választásokat, amely a valóságos erőviszonyokat mutatja. Derűs volt, szórakoztató és okos. Közös ellenzéki listát és közös egyéni jelölteket követelt. Ő volt az első, aki valóban fellelkesítette a tömeget. Mely tömeg talán ekkor kezdte kiabálni: „Összefogást, összefogást.“
4.
Kuncze Gábor erre még ráerősített. Nagyon beolvasott mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy neki elég az, ha meghúzódik majd egy ellenzéki frakcióban. Lényegében kimondta azt, amit sokan sejtünk: hogy az MSZP-Együtt PM páros fél a győzelemtől. Részben azért, mert ennek a győzelemnek ára van. Rendkívüli helyzet van és a versengő ellenzéki erők vezetőinek félre kell tenni egyéni ambícióikat. Erről igazán hitelesen Bokros és Kuncze beszélhettek, hiszen ők tettekkel bizonyították, hogy ebben a buliban nincsenek egyéni ambícióik. Hatalmas sikere volt. (Tömeg, mint fönt.)
5.
Kicsit keverem a sorrendet, nem emlékszem pontosan, hogyan jöttek egymás után Fodor Gábor (Liberálisok) és Szabó Timea (PM), de hát ez nem véletlen: számomra érdektelen beszédeket tartottak. Fodor is a teljes összefogás híveként szólalt meg, de tudjuk, hogy nyár végén még megegyezett volna az MSZP-vel és az EPM-mel akkor is, ha nincs teljes összefogás. Vagyis elég hiteltelen volt. Szabó Timea felmondta a „miért utáljuk a Fidesz-rendszert“ lecke baloldali részét, de én unatkoztam.
6.
Gyurcsány Ferenc hozta szokott formáját: a híveit nagyon lelkessé tette, nekem sajnos néha hamisan csengett az ambíciók háttérbe szorításáról szóló rész. De pompás, hatásos szónoklatot tartott a teljes összefogás érdekében és tetszik, nem tetszik, az össz-ellenzéki tüntetésen neki volt a legnagyobb sikere. Márpedig, ha figyelembe veszem, hogy Bokrosék nem állítanak jelölteket, Kuncze egyesülete mégúgyse, akkor ezen van miért elgondolkodnia a mai tüntetés másik kudarcot valló szónokának (az első ugye a jobb sorsra érdemes Bajnai volt).
7.
Az utolsó szónok Mesterházy Attila volt. Már elkezdenie sem volt könnyű, mert a tömeg kórusban kiabálta: Összefogást, összefogást! És ennek a Bokros- és a Kuncze-beszéd után roppant konkrét tartalma lett, nem lehetett mismásolni. Becsületére legyen mondva, megpróbált mismásolni, de a tömeg becsületére legyen mondva, hogy nem hagyta neki. Egyetlen jelszót skandáltak, de azt annál következetesebben. Nem sokat segített a dolgon, hogy Mesterházy bájolgott („Hölgyeim és uraim“ — jaj!). Távozásakor gyér taps és hangos kiabálás: ld. mint fent.
8.
Végül úgy tettek, mintha együtt elénekelték volna a Himnuszt, persze ment a felvétel, jó hangosan. És amikor Juhász Péter lezárta a rendezvényt, a tömeg újra skandálni kezdett: Összefogást, összefogást. Juhász Péter mandátuma azonban nem arra szólt, hogy vezényelje ezt a fegyelmezett kórust, hanem arra, hogy csendet intsen és mindenkit hazaküldjön.
9.
Jóslataim:
1; a DK népszerűségi indexe tartósan 5 % fölé fog kerülni
2; az EPM folytatja a zuhanórepülést
3; az MSZP veszít egy-két százalékot
4; Mesterházy elsősorban a saját pártján belül teljesen meggyengül és irányítható lesz
5; a rezsim megbuktatásának egyetlen módja az, amit Bokros és Kuncze felvázolt: közös miniszterelnökjelölt kívülről, teljes körű összefogás — közös lista és közös jelöltek. Lehet Gyurcsányt nem szeretni, de hamarosan nem az lesz a kérdés, hogy a DK megközelíti-e az EPM-et, hanem az, hogy az MSZP meddig lesz az ellenzék vezető ereje.
6; az én ideális jelöltem Bokros Lajos vagy Kuncze, de Bokrost biztosan nem merik vállalni, Kunczét talán.
7; ha nem lesz közös lista és közös jelöltek, én, mivel lista híján nem szavazhatok Bokrosra, „ha holnap volnának a választások“, a DK-ra szavaznék; egyszerűen nem bízom benne, hogy az MSZP valóban rendszerváltást akar. Az EPM pedig részben zavaros, részben nem számít.

[hvg.hu] Messiásváró hangulatban leste a baloldali értelmiség és a választók egy része Bajnai Gordon visszatérését a magyar politikai porondra. A nagy pillanat éppen egy éve, 2012. október 23-án jött el. Azóta viszont valószínűleg semmi nem úgy alakult, ahogy azt a volt kormányfő gondolta. A hvg.hu ennek stációit foglalta össze.

[Index — Munk Veronika] Stopper órával mértük a beszédek és a taps hosszát az ellenzéki gyűlésen. A leghosszabban Gyurcsány Ferencet éjjenezte a tömeg, de ő is beszélt a legtöbbet a nyolc szónok közül.

[Kapitalizmus blog] A rendszerváltás óta nem volt magyar kormány (vagy éppen ellenzék), amely ne próbálta volna valamilyen módon a saját képére formálni, saját aktuálpolitikai céljaira felhasználni az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. Így tett az első és a jelenlegi Orbán-kormány is, amely a forradalom “polgári” jellegének kidomborításával próbálta magát az antikommunista felkelők, sőt, a “pesti srácok” utódaiként eladni. Holott 1956 akkor is mélyen baloldali-bázisdemokratikus megmozdulás volt, ha idővel, más történelmi körülmények között, van ideje polgári-demokratikus társadalommá intézményesülni. De nem voltak más történelmi körülmények.
Az alábbiakban részleteket közlünk a néhány éve elhunyt kitűnő történész, Litván György 2000-ben megjelent írásából, amely sorra veszi az ’56-tal kapcsolatos közkeletű legendákat, jó- és rosszhiszemű tévedéseket, városi legendákat, torzításokat, amelyek természetesen azóta is élnek, és nem segítenek megérteni 1956 jellegét, történelmi szerepét.  A “Mítoszok és legendák 1956-ról” című eredeti írás az 1956-os Intézet Évkönyvében jelent meg.

[Egy francia Magyarországon — Pierre Waline blogja] 1956-ban 10 éves voltam. Pont ez az a kor, amikor az események mélyen belevésődnek az ember emlékezetébe. Így azokon az októberi napokon is bevésődtek emlékek a fejecskémbe.