Elgondolkodtam, milyen furcsa jószág is az együttérzés és a társadalmi szolidaritás.

Szűkösen mérik idehaza. Különösen, ha a társadalom margóján élő embercsoportokról van szó.
Ott vannak például a kórházakban hagyott csecsemők. Na ahhoz már szív- és lélektelen genyának kell lenni, hogy az ember ne érezzen velük együtt. A legtöbb embernek elszorul a szíve, ha csak rájuk gondol. 
Aztán ott vannak a gyermekotthonok lakói.