Asszonyok, hétköznapok hősei

Mindig csendesítette, óvta a férjét, amikor a mankóval közlekedő, a vesztett csaták, visszavonulások híreitől gyötört vezér indulatosan a lőszer nélküli, éhes, visszavonuló katonákat akarta csatára vezényelni. Meggyőzte őt, hogy értelmetlen a harc. A tétlenség elviseléséhez, azután a foglyul ejtésbe való beletörődéshez kellett az igazi lelkierő, a sírás elfojtása, hogy férjét ép ésszel szóban és levélben egyenes gerinccel és törhetetlenül megtartsa. Talán az sem véletlen, hogy Damjanich írta az egyik legszebb levelet a siralomházból.