Amikor egy kormány külföldi fenyegetésről, vagy az az elleni felkészülésről beszél, a természetes, azonnali reakció a félelem.

Nekem is. Azonnal görcsbe rándul a gyomrom, főleg a gyerekeim miatt. A félelem pedig gyorsan lezárhatja a racionális gondolkodást. Al Ghaoui Hesna írja a Félj bátran! című könyvében, hogy ezekben a helyzetekben sokat segíthet a helikopter perspektíva, tehát, hogy felülről, távolságból nézünk rá a félelemkeltő helyzetre. Ehhez pedig tökéletes a római jogászok által ránkhagyott egyszerű kérdés: cui bono? Vagyis: Kinek az érdekében?
Tehát megvizsgáljuk, kinek használna maga a fenyegető cselekedet? És kinek használ a fenyegetés kommunikációja?