Tisztelt Választópolgárok, kedves Barátaink!

A Szabad Európa Társaság alapítói többségükben második kerületi lakosok. Fontos számukra, hogy az egyesület szellemisége szűkebb környezetünkben is teret kapjon. Mindehhez támogatókat leltünk a Budai Liberális Klub önkormányzati képviselői között, akiknek két évtizedes önkormányzati tapasztalatait szeretnénk hasznosítani. Amennyiben fontosnak tartják a gondolatok sokszínűségét és az Európában már sikerrel kipróbált technikák hasznosítását, akkor kérjük, szavazatukkal támogassák a jelöltjeinket!

Képviselőjelöltjeinkkel a Fény utcai piacon találkozhatnak október 2-án szombaton délelőtt, ahol politikai portékáikat kínálják, úgymint: toleranciát, tapasztalatot, kompromisszumkészséget, együttműködést.

Megjelent a Szabad Kikötő című újságunk legfrissebb száma is, weboldalunkról letölthető.

Várjuk az érdeklődőket!

A 2010-es politikai változások értelmezése

Más lett a politika – őszi ébredés: kötelezően kifüggesztett NENYI, hatszor módosított alkotmány, új médiaszabályozás kilencéves kinevezéssel, pártpolitikusok az ÁSZ, a megyei közigazgatási hivatalok, és más közhatalmi szervezetek élén, politológus az Alkotmánybíróságban, a közszféra szervilissé (kormánytisztviselővé) tétele, gyors, radikális lefejezése, az önkormányzati választásokra jogszabályban biztosított narancshenger, a köztársasági elnök kormányfői beosztottá tétele, 220 forintos frank, 290 forintos euró, veszekedés az IMF, az EU és a világsajtó vezetőivel.

A legutóbbi alkalommal Bojár Gábor, Haraszti Miklós és Ungváry Rudolf „Polgárnak lenni…” című vitáján merült fel a polgári nyilvánosság kérdése. Ezúttal a nyilvánosságban, a nyilvánossággal dolgozó vendégeink beszélgetnek a mai Magyarország polgári nyilvánosságáról, a nyilvánosság szerkezetéről, a benne elfoglalt szerepükről. A nemrég még aktív politikusoktól megkérdezzük azt is, mi a véleményük az új kormány eddigi tetteiről, az ország kilátásairól. A publicistától meg új kollégái felől is érdeklődünk.

A polgár nehezen meghatározható, többjelentésű fogalom. Politikai értelemben: a jogokkal bíró állampolgár. Gazdasági helyzete, ha tetszik, osztálytudata szerint ma már nem csak az üzletember polgár, hanem szinte minden adózó személy, alkalmazott vagy értelmiségi, aki önálló munkájából, szaktudásából él. Társadalmi megközelítésben a polgár a közjó iránt felelősséget vállaló, a közműveltséget gyarapító, helyi vagy globális erőfeszítéseknek elkötelezett, a nyilvánosságot vállaló személyiség. Vendégeink vitathatatlanul megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. Arra keresünk tőlük választ: milyen kihívás ma Magyarországon polgárnak lenni, mit várnak el polgártársaiktól, mit várhat el a polgár az államtól, és mibe nem szeretné, hogy az állam beavatkozzon.

Pető Iván, Karácsony Gergely és Lakner Zoltán elemezte a választások első fordulója utáni helyzetet a Liberális Klub áprilisi estjén. Beszámolónkban a beszélgetésnek csak azokra a témáira térünk ki, melyeket az új Parlament megalakulása után is aktuálisnak tartunk.

Francis Fukuyama A történelem vége? című esszéje két évtizede jelent meg. A szerző ebben a művében kihirdeti a liberalizmus végleges győzelmét a vetélytárs eszmék felett. Az önszabályzó piacgazdaság társadalma kiütötte a szocializmust és a különböző konzervatív megoldásokat is. Ma ez nagyon nem így néz ki. A filozófust arról kérdezzük, ő hogyan látja a liberalizmus helyzetét a mai világban. A politikustól azt szeretnénk megtudni, hogyan reagálnak Európa-szerte a liberális pártok az új kihívásokra. A vállalkozótól (meglepetés-vendégünktől) pedig a legfontosabb kérdésre keressük a választ: ő milyen politikával lenne elégedett, vagyis milyen állami magatartásra van kereslet.

Hol a mai magyar liberalizmus mostanában — ha már pártja sincs? Kik a magyar liberálisok — ha nyomukat sem lehet felfedezni már, támogatottságuk pedig végképp sehol?

2001. szeptember 11., a New York-i ikertornyok elleni terrortámadás fordulópontot jelent a kultúrák egymáshoz való viszonyáról folyó gondolkodás történetében. Minden eddiginél élesebben mutatkozik meg a nyugati liberális demokráciák védtelensége az evilági élet értéktelenségét valló szélsoséges mozgalmakkal szemben. A vallási, világnézeti, életformabeli szakadékok gyorsuló tágulása elkerülhetetlenné teszi a kérdést: lehetséges-e a kultúrák együttélése akár egy városon, országon belül? Ha igen, járható út-e az asszimiláció? Ki asszimilál kit?