dr. Bánlaki György nagykövet, a Magyar Atlanti Tanács alelnöke
Újvári Miklós, a Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetője
Még nem született meg az egységes európai kül- és biztonságpolitikai koncepció
A beszélgetés időpontjában már küszöbön álló, s azóta kitört második öbölháború adott szomorú aktualitást a Budai Liberális Klub márciusi rendezvényének. Eörsi Mátyás országgyűlési képviselő, Bánlaki György nagykövet, a Magyar Atlanti Tanács alelnöke és Újvári Miklós, a Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetője arról beszélgetett, van-e egységes biztonságpolitikai koncepció az Európai Unióban, vagy a tagállamok inkább saját érdekeiknek megfelelő, külön utakon járnak.
Eörsi Mátyás úgy véli, a mostani háborús helyzet nem elmélyítette, hanem egyszerűen csak felszínre hozta az Európai Unión belül egyébként is meglévő ellentéteket. A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években Nyugat-Európa hajlamos volt lenézni az Egyesült Államokat; mondván, miközben Európában szociálisan is érzékeny jóléti társadalmakat építenek, az amerikaiak túl sokat költenek fegyverkezésre, katonai kiadásokra. Ennek viszont az lett a következménye, hogy amikor egy konfliktus katonai beavatkozást tesz szükségessé, Európa — mint ez legutóbb a délszláv válság idején bebizonyosodott — az Egyesült Államoktól vár segítséget.
Az iraki háborúról szólva Eörsi Mátyás elmondta: felelősnek tartja Amerikát, amiért tervéről nem egyeztetett a világgal, és a háborús előkészületeket kísérő PR-kampányban is voltak alapvető hibák. „Először mindig az derült ki, hogy Irakot feltétlenül meg kell támadni, s csak utána próbálták elmagyarázni, hogy miért van erre szükség” — mondta Eörsi. Szerinte azok a nagyhatalmak — elsősorban Németország és Franciaország — is hibát követtek el, amelyek úgy szálltak szembe az Egyesült Államok politikájával, hogy közben nem egyeztettek az Európai Unióval. Ezzel — közvetett formában — Szaddám Huszeint és az iraki diktatúrát segítették.
A nyolc európai állam- és kormányfő — köztük Medgyessy Péter miniszterelnök — által aláírt, az amerikai politikát támogató, s emiatt bizonyos nyugat-európai diplomáciai és politikai körökben nagy vihart kavart levélről Eörsi Mátyás kijelentette: tartalmával teljes mértékben egyetért, s nagyon fontosnak tartja az Egyesült Államok és európai szövetségesei közötti egység helyreállítását, a „transzatlanti kohéziós erőt”. Mert Európának lehetnek bármilyen komoly vitái az amerikaiakkal politikai, jogi és társadalmi kérdésekben, gúnyolodhatunk azon, hogy „műanyag pohárból isszák a pezsgőt”, de mégis látni kell, hogy kontinensünk számára az Egyesült Államok a legfontosabb stratégiai szövetséges.
Bánlaki György elöljáróban leszögezte: épeszű ember nem akarhat háborút, de azt a kérdést is fel kell tenni, hogy mi az alternatíva, s mi történhet, ha nem cselekszünk. Bánlaki — washingtoni magyar nagykövetként — amerikai kormánytisztviselőkkel beszélgetve már a kilencvenes évek második felében érzékelte, hogy bizonyos kérdésekben az Egyesült Államok és az Európai Unió között jelentős törésvonalak húzódnak. „Európa 1945 után elveszítette világméretű hatalomgyakorló képességét. Ezt ugyan elfedte a hidegháború, majd a balkáni konfliktus, de ettől még tény marad” — szögezte le Bánlaki György, majd hozzátette: gazdaságilag az EU azonos súlycsoportban van Amerikával, de katonai szempontból egyáltalán nem. Ez nem is meglepő, hiszen az Egyesült Államok hatszor többet költ katonai kiadásokra, mint az Európai Unió tagországai összesen. „Európai részről a békeszeretet nemcsak erény és tiszteletre méltó álláspont, hanem kényszer is, hiszen nem rendelkezünk olyan katonai kapacitással, ami lehetővé tenné egy háború sikeres megvívását.” Bánlaki György a Nyolcak levelével kapcsolatban úgy vélekedett: ez nem az Európai Unió, legfeljebb a „francia-német tengely” érdekeit sértette.
Újvári Miklós úgy véli, a második öbölháború kitörése nem a szeptember 11-ei terrortámadással, s nem is Szaddám esetleges tömegpusztító fegyvereivel magyarázható. Irak újbóli megtámadásának gondolata több mint egy évtizede, gyakorlatilag az első öbölháború befejezése óta foglalkoztatja az amerikaiakat; különösen a republikánusokat, akik ma már elismerik, hogy 1991-ben nagy hiba volt nem megdönteni Szaddám Huszein uralmát. Újvári szerint az Egyesült Államok „ma a világ első hatalma, s ennek megfelelően mindig nagyon erősnek, határozottnak akar látszani. Ameddig nincs egységes európai kül- és biztonságpolitika, Amerikának nem is lesz valódi ellensúlya.” A Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetője személyes véleményét fejezte ki, amikor úgy fogalmazott, hogy nem tartja szerencsésnek a Nyolcak által aláírt levelet. „Nem a levél tartalmával van baj, hanem azzal, hogy az aláírók előzetesen nem konzultáltak a háború ellenzőivel.” — mondta.
A beszélgetést záró nézői kérdések között felmerült, hogy milyen szerepe lehet a háború kitörésében az iraki olajkincsnek. A neves angol történész és publicista, Timothy Garton Ash egy nemrégiben megjelent írásában úgy fogalmazott, bár az olaj mindenki számára nagyon fontos, mégis legfeljebb öt százalék szerepet játszik a mostani konfliktusban. A Bush elnök szellemi képességeit firtató kérdésre Bánlaki György megjegyezte: „lehet, hogy az elnök nem szuperintelligens, de mögötte állnak a világ legjobb stratégiai kutatóintézetei, s nyilvánvaló, hogy nem egyedül hozza meg a döntéseit.”
