Együtt és külön-külön

1027 Budapest, Margit körút 48., I. emelet
Vendégek
  • Falus Ferenc főpolgármester-jelölt, Együtt-PM
  • Hajdú Nóra II. kerületi polgármester-jelölt, Együtt-PM
  • Horváth Csaba II. kerületi polgármester-jelölt, MSZP
  • Schiffer János II. kerületi polgármester-jelölt, DK
Házigazda
  • Koncz Imre
     

Koordinált jelöltállítás az önkormányzati választásokon

Elérkeztünk a 2014-es választási év finiséhez, az önkormányzati választáshoz. A parlamenti és az EU-választáson kiderült, hogy a ballib tábor nem rendelkezik elegendő támogatóval Orbán leváltásához. Sem az áprilisi választáson az utolsó pillanatban összehozott összefogás, sem az EU-választás egyenkénti megmérettetése nem hozott új szavazókat a Fidesszel szemben álló demokratikus táborba. Az ezévi utolsó megmérettetéshez valami újat találtak ki a pártok: úgy hívják, hogy „koordinált jelöltállítás”. A demokratikus pártok felosztották egymás között a terepet. A főpolgármesteri székért az Együtt színeiben Falus Ferenc száll szembe Tarlóssal, a többiek támogatják, de csak amolyan félszívvel, nem fognak szerepelni a neve mellett a szavazólapon. A kerületekben pedig a teljes összefogástól a teljes különállásig terjed a megoldások skálája. Megkérdezzük vendégeinktől, miért alakult ez így? Mi az egyes jelölteknek a városról alkotott víziója? Milyen városban szeretnének élni, hogyan vezetnék Budapestet, vagy a választott kerületüket? Miben különböznek az egymás ellen induló pártok helyi politikái? Milyen világképet kínálnak a választóiknak? Vannak-e markáns eltérések, melyek lehetetlenné tették a közös indulást, vagy csak helyi dominanciaharcokról van szó? Mit gondolnak, vajon a választók ki fognak igazodni az eléjük kerülő szavazólapokon? És végül, hogy milyen eredményre számítanak?

Izgalmas beszélgetés lesz. Jöjjön el Ön is, és tegye fel kérdéseit, vendégeink szívesen válaszolnak rá.

Magyar polip 2 - A posztkommunista maffiaállam

Benczúr Hotel (1068 Budapest, Benczúr u. 35.)
Vendégek
  • Szelényi Iván Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja,
  • Szigeti László (Pozsony), Visegrád-díjas műfordító, könyvkiadó,
  • Tóta W. Árpád, Joseph Pulitzer-emlékdíjas újságíró, publicista
Házigazda
  • Kőrössi P. József kiadóvezető

Könyvbemutató

A  Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam a tavalyi év egyik sikerkönyve, mely a tudományos művek esetében példátlan módon, több mint 12.000 példányban kelt el, nagy sajtóvisszhang közepette.  Ezt követi most az immáron berendezkedett autokratikus rendszert elemző második, többségében új szerzők által jegyzett tanulmánygyűjtemény.

Minden kormányt jobb híján választják, vagy másképpen minden országnak olyan a kormánya, mint amilyet megérdemel. Ebben az egyszerűen hangzó népi igazságban foglalható össze a Fidesz 2010 óta többszörösen megismételt győzelmeinek magyarázata. Mindegy, hogy az vezetett a Fidesz győzelméhez, hogy a választók rosszul vizsgáztak (Mihályi Péter: Választási utónapló),  vagy Ungváry Rudolf írásai szerint: „ Magyarország jobboldali ország.” (Ungváry: A felkészülés, mint remény. NSZ 2009. 06. 15.)

A Fidesz (segédcsapatával: a Jobbikkal együtt) 2010 óta mindig megszerezte a leadott szavazatok 2/3-át, ami Ungváry találó meghatározását nemcsak bizonyítja, hanem arra is rámutat, hogy a baloldali-liberális alternatíva mind rövidtávon, aktuálisan, mind a nyílt nyugatias társadalom, piac-és versenyelvű, parlamentáris demokrácia stratégiai megvalósítójaként képtelen labdába rúgni. A bal.-lib. versenyképtelenségének csak egyik oka az államot, a választási rendszert, az alkotmány, az Alkotmánybíróságot a maga céljaira és a maga képére formáló ragadozó Fidesz („posztkommunista maffiaállam” — Magyar B.). A valódi ok azonban az, hogy a baloldalon nincs átélhető ajánlat. Ennek hiányában, sokan gondolják úgy, hogy a Fidesz azért volt képes 2014-ben is megismételni a 2010-es „fülkeforradalomban” elért eredményét, mert világos és minden elemében összecsiszolt világképet (víziót) mutatott választóinak, aminek megvalósításához hozzá is kezdett, egyértelművé tette, hogy nem tágít, Fidesz uralom lesz itt időtlen-időkig. A Fidesz 2014-es választási és kormányprogramja ezért egyszerűsödhetett a végletekig: „Folytatjuk!”

A devizahitelesek megsegítését célzó törvény minapi elfogadásával Magyarország az 1989-es rendszerváltás óta másodszor hozott katasztrofálisan rossz döntést az igazságosság nevében.  Az első ilyen döntés a kárpótlás volt. A párhuzam nem pusztán szóhasználat kérdése, de tény, hogy a törvény elfogadása előtt egy neves pénzügyi szakember az állami televízióban szó szerint ezt mondta: „ha a rosszhiszeműség bebizonyosodik, jár a kárpótlás” és a törvény elfogadása után ugyancsak használta a kárpótlás kifejezést Varga Mihály miniszter is. A hasonlóság gyökerei sokkal mélyebben vannak.

Itt rosszabb vagy ott jobb?

1027 Budapest, Margit körút 48., I. emelet
Vendégek
  • Grecsó Krisztián író
  • Lukáts Andor színész
  • Vásárhelyi Júlia újságíró
  • Gábor György vallástörténész
Házigazda
  • Karsai György egyetemi tanár

Közérzeti beszélgetés