- Ara-Kovács Attila (volt EP-képviselő, sokszoros megfigyelt),
- Krahulcsány Zsolt (történész, ÁBTL)
- Szőnyei Tamás (újságíró)
- Széky János, az ÉS rovatvezetője
Megtették, amit megköveteltek
A Tisza választás előtti rendezvényein két szimbolikusnak tekinthető ígéret váltotta ki a leghangosabb éljenzést: az Európai Ügyészséghez való csatlakozásé és az ügynökakták megnyitásáé – nem a jóléti intézkedések, hanem a korrupcióval való leszámolás, illetve a sorozatos kudarcokat hozó múlttal való szakítás ígérete és akarata kapcsolta össze a választókat és a választottakat. Nos, mára Magyarország tagja az Európai Ügyészségnek és novemberben pedig az akták is kinyíltak.
A kormány ezzel a radikális lépéssel felszámolta az 1989 utáni mérgező elhallgatás- és megtévesztéstömeg egy részét, írta a harmadik rendszerváltás utáni kései, de még nem elkésett aktanyitásról az ÉS-ben Széky János, beszélgetésünk házigazdája. Mi vált lehetségessé a múltban vájkálni vágyó magánemberek számára most, ami eddig lehetetlen volt? Áll-e még intézményes/jogi korlát az első rendszerváltás (értsd: 1990) előtti múlt megismerésének útjába? Mit vesztettünk a 36 évnyi késlekedéssel? Elkerülhető-e, hogy az aktanyitást ne kövesse a 2026. április 12. előtti törvénytelen titkosszolgálati műveletek hasonlóképpen radikális feltárása?
A beszélgetés résztvevői Ara-Kovács Attila (volt EP-képviselő, sokszoros megfigyelt), Krahulcsány Zsolt (történész, ÁBTL) és Szőnyei Tamás (újságíró), házigazda Széky János, az ÉS rovatvezetője.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt